Halálra szeretett
(Totgeliebt)
Hideg kezemben tartom a levelet
Az utolsó kincs volt, amíg el nem égett
Ránézek
Minden sorral meghalt egy érzés
Ami marad, a sötétség
Egy néződ többé már nem segít
Ez megöl engem
Halálra szerettük egymást
Ez megöl engem
Mert az álmunk romokban hever
A világ hallgasson
És mindig magányosnak lenni
Elveszettek vagyunk
Ha a hatalmak egyesülnek
Ez elmúlik
A keselyűk köröznek felettünk
Amit még nem vittünk magunkkal
Nem ér semmit
Közelebb jönnek
Körülöttünk vannak
Minket akarnak
Hagyj most elmenni
Már nem tudom…
Ez megöl engem…
A keselyűk köröznek felettünk
Megölik az utolsót benned
És az utolsót bennem
Ez megöl engem.
Ne ugorj!
(Spring nicht)
A háztetőkön olyan sötét és hideg van
Hallgatok a nevedről, mert te most nem akarod hallani
A város szakadéka elnyeli a hulló könnyeket
Ott lent nincs semmi, ami itt fent tart
Érted kiáltok az éjszakába, ne hagyj cserben, ne ugorj!
A fények nem tartanak meg, megcsalnak téged
Emlékezz rád és rám
A világ ott lent nem számít
Kérlek, ne ugorj!
A szemedben minden értelmetlennek és üresnek tűnik
A hó magányosan hull, már régen nem érzed
Valahol ott kint elveszetten mész
A végről álmodsz, még egyszer előről kezdeni…
Refr.
Nem tudom, meddig tudlak tartani, nem tudom meddig…
Fogd a kezem, még egyszer elkezdjük
Ne ugorj!
És ha ez se tart vissza, ugrom érted…
Szent
(Heilig)
Ébren maradok – érted
Nem szenvedünk mindketten – te ezt nem tudod
Most feladom magam érted
Az utolsó kívánságom segít neked, mielőtt a tenger alattam elnyelne
Hiszek benned
Számomra mindig szent leszel
Meghalok a halhatatlanságunkért
A kezem a kezdettől rajtad van
Hiszek benned
Számomra mindig szent leszel
Megszűnik a hideg, ha beszélsz
Minden leheleted megvált engem
Viszontlátjuk egymást valamikor
Lélegezz tovább, ha tudsz
Akkor is, ha a tenger alattad elnyel
Hiszek benned
Refr.
Keresztülnézek a tengeren, és látom a fényed fölöttem
Süllyedek, süllyedek, távolra tőled
Többé már nem látsz engem
Hiszek benned
Hiszek benned
Számomra mindig szent leszel…
Hol vannak a kezeitek?
(Wo sind eure Hände?)
Hallom, minden olyan fontos, már világos
Mások is ezt csinálják, igen, egész biztos így helyes
Bízz nyugodtan, hogy ezt elhiszem nektek
Vissza, és mindent előről, oké, így már jó lesz
Maradj állva, mert különben elveszel
Fuss, de ne túl messzire
A fejem tele van
Az árnyékom utolér
1000 diagnózist hallok, igen, már világos, mindegy
Ma itt vagyunk
A világ az ajtó előtt marad
Ma csak ti számítotok
Hol vannak a kezeitek?
Káosz a rendszerben
Ha tönkremegyünk is
Látni akarlak benneteket
Hol vannak a kezeitek?
A kezeitek
A kezeitek
Hallom, bízni tudsz ebben
Ne kérdezz, minden el van tervezve
Ami holnap történni fog
Már tegnap sejtetted
Balra, jobbra, fel, le, sehová nem érek el
Hallok 1000 diagnózist, igen, már világos, mindegy
Ma itt vagyunk…
Szúrás a boldogsághoz
(Stich ins Glück)
Odakint már világos lesz
Ő még ott van, ahol senki nem zavarja
Az ő boldog szülinapja tegnap éjjel volt
Akarod magad repülni látni? A fény a sötétben
Bontsd ki az ajándékod, és minden kész lesz
Hunyd be a szemed
Az első lövése a boldogsághoz – a seb mindig megmarad
Egy arany pillanat, és minden alkalom rosszabb lesz
Árnyék és fény adják a kilátását
Már nem jön vissza
Odakint lassan világos lesz, de az éjszaka nem ér véget
Egy kéz megsimogatja az arcát
Mindig, ha fáj, teljesen egyedül van
De az utolsó alkalom után már nem sírt
Hunyd be a szemed
És még egy szúrás a boldogsághoz…
Az utolsó alkalom után szüksége van újabbra és újabbra
Az utolsó alkalom után szüksége van még egyre, még egy utolsóra
Mindenki őt nézi, de ez neki nem számít, akar még, még…
És egy utolsó szúrás…
A menny bezárul
Az utolsó álma beteljesületlen marad…
Beszélgetni
(Reden)
Hello, az ajtómban állsz
Senki nincs itt rajtad és rajtam kívül
Először is, gyere be a 483-as szobába
Itt bent soha nincs rendes nap
A fény a minibárból jön
És holnap sem lesz itt világos
Üdvözöllek a hotelben!
Csak beszélgetni akartunk, és most itt fekszel
És én melletted fekszem
Beszélgetni, beszélgetni
Gyere be, nem fognak zavarni
Már kitettem a Ne zavarj! – táblát
Mindegy hol leszünk holnap
A világ most csak itt bent van
Feküdj csak vissza
Hallgatlak téged – látom az arcod
Az ajkaid szétnyílnak
Beszélj lassabban – kérlek, ne olyan gyorsan
Üdvözöllek a hotelben!
Refr.
Riadó az ajtó előtt, az egész világ kiabál
Mindenki rángat – semmit nem akarok rajtad kívül
Beszélgetni, beszélgetni…
Utánad nem lesz semmi
(Nach dir kommt nichts)
A legnagyobb bűnöm, kimenni az ajtón
Súlyos sérült vagyok, és utánad vágyom
Megszállottnak és elveszettnek érzem magam
Elfelejtetve, mintha meg se születtem volna, kitörölve a naplódból
Nem találok magamra…
Utánad nem jön semmi
Elátkozom az első napunk
Semmi nem jön utánad
Minden újdonság kikészít
Utánad nem jön semmi
Ezt nem akarom
Nem vagy, nem voltál, és soha nem leszel újra a mindenem
Utállak
Te vagy az álom, amit megálmodtam
Elmulasztottad az ugrást
Megszállott vagyok az átkodtól
Elfelejtve, megpróbáltam széttépni a naplód
Nem találok magamra, és ha meg is találnám…
Utánad nem jön semmi…
Nem vagy, nem voltál, és nem is leszel újra a mindenem
Nem vagyok, nem voltam, és nem is leszek boldog már
Hagyj békén, hagyj el végre
Utállak
Nem lesz semmi utánad
Elfelejtett gyerekek
(Vergessene Kinder)
Egy átlagos nap
Az utcák sírrá változnak
A nyomok eltörlődnek
Senki nem keresi őket
Hideg az éjszaka
Aki megfagy, túl gyenge
Senki nem tartja számon őket
Senki nem látta őket
Magányosan és elveszve
Láthatatlanul születve
Az első sikolynál megfagyva
Elfelejtett gyerekek
A nevük ismeretlen
Végtelen menekülés
Kitaszítva a világból
Elfelejtett gyerekek
Ők is látnak, éreznek, értenek,
Pont, mint mi
Nevetnek és sírnak
Élni akarnak
Pont, mint mi
Boldogtalan szemek
Minden álom meg fog halni
Pánik a fénytől
És félelem minden arctól
Bűnök, amikről senki nem tehet
Az idő nem gyógyítja be
Refr.
Magányosan és elveszve…
Mindennek másnak kellene lennie…
Mindennek másnak kellene lennie…
Mi is látunk, érzünk, értünk,
Éppúgy, mint ti
Nevetünk és sírunk,
Élni akarunk…
Látunk, érzünk, értünk,
Úgy, mint ti
Nevetünk és sírunk
Élni akarunk
Pont, mint ti…
Melletted (Ott vagyok)
An deiner Seite (Ich bin da)
Senki nem tudja, mi van veled
Senki nincs ott, aki megért téged
A napod sötét és magányos volt
A véreddel írva kérsz segítséget,
Bár ez mindig újra fáj
Kinyitod a szemed, és minden ugyanolyan marad
Nem akarlak zavarni
És nem is akarok sokáig maradni
Csak azért vagyok itt, hogy elmondjam…
Itt vagyok, ha akarod
Nézz körül, és meglátsz
Teljesen mindegy, hogy hol vagy
Ha utánam nyúlsz, megtartalak
Az életed értelmetlen, az árnyékod súlyos
És nincs meg, amire szükséged van
A szivárványt keresed
Holtan hever előtted
Eddig csak neked ragyogott
Nem akarlak zavarni
És nem is maradok sokáig,
Csak el akarom mondani, hogy itt vagyok…
Ha már nem érted a világot
És minden nap ugyanolyan
Ha már nem állod a vihart
És nem viseled el az éjszakát
Ott vagyok, ha akarod
Nem számít hol vagy
Melletted, csak egy ideig
Ott vagyok
Ott vagyok, ha akarod
Ott vagyok, nem számít, hol vagy
Ott vagyok, nézz körül, és megláthatsz
Nem számít, hol vagy
Ha utánam nyúlsz, megtartalak
Ott vagyok, ha akarod, nem számít, hol vagy
Melletted, egy időre
Nem vagy egyedül |
AJÁNLOM AZ OLDALT
